Brit szigetek túra.
Sziasztok!
Megérkeztem!!!! Igaz nem ékesszólóan, mert végül is nem csókoltam meg a sziklát, de eme hiányosságomat majd próbálom képekkel és sztorikkal pótolni.
7249 km lábon, és kb2000 km vonaton.
Elég alaposan sikerült bejárni a "szigetvilágot"!
Ir-Óban hol esett, hol nem de 8-10 fokban széllel karöltve nem igazán kellemes a motorozás. Ment is a markolat fűtés. Ráadásul valahogy nem készültem hidegre , :roll: ezért bizony egy pulóvert is kellett vennem, azonban a táj kárpótolt mindenért.
Bp-Bécs, lábon, majd Bécs-Düsseldorf vonat,aztán Cherbourg szintén lábon,
közbe iktatva Párizs két éjszakával.Párizs tényleg meg ér egy misét. Még többet is.. :lol: A főbb dolgokat gyalogosan néztük meg, ill a Szajnán hajóztunk egyet. Ha valakinek nincs sok ideje, ezt merem ajánlani kb 1 órás utat,és végig visz a főbb nevezetességeken, ahol rengeteg a turista.
Nem is álltunk be sehova,egyszer az idő, egyszer a pénz miatt.Szállásunk az egyik Camping Mobil Home ban volt. Innen busz, majd metróval jutottunk be a központba.
Másnap korai indulással Versaillét céloztuk meg. Menet közben sikeresen elvesztettük egymást a kivezető úton, de aztán a kastélynál sikerült találkozni.
Jó tanács! Ha nem vagytok berádiózva, célszerű mindig megbeszélni a köv. találka pontot.Hasonló kép fogadott. Rengeteg turista koptatta a bejárati lépcsőket. Gyors fényképek kívülről és indultunk tovább, mert a ...."Komp nem vár" :dance:
Már előre úgy csomagoltunk, hogy a 18 órás út alatt mindenünk meg legyen, mert lezárják a lejáratokat. Erre is érdemes odafigyelni. Első Svéd utamnál,még nagyon zöldfülű voltam,és egy örök életre megtanultam a leckét! Egyébként nagyon figyelmesek voltak, észrevettem,hogy lehet kérni párnát, meg takarót,és remekül aludtunk a puha süppedős szőnyegen.
Másnap du. érkeztünk Ír-o partjaihoz Rosslare kikötőbe.
Innen nem a legrövidebb úton értük el Limerick városát,ahol a szállásunk volt.Kb 400 km Furcsa volt az első találkozás a bal oldali közlekedéssel.Alig,hogy legurultunk a kompról,egy körforgalomba kellett balra fordulni...:-)
Igen furcsa volt,ráadásul,ha a második vagy többedik kijáratnál akarunk kijönni, akkor a belső sávból kell kisorolni.Tibort majdnem fel is borította egy autó.
Másnap egy barátom tanácsára dél-nyugatra indultunk egy gyönyörű természeti tájra nemzeti parkba, és a Moher sziklákat nézni.
Kerry a a legszebb megye es egy gyonyoro ut veszi korbe, amit Ring Of Kerry-nek hivnak.
Olyan helyek vannak ott., mint a Gap Of Dunloe.Cliffs of moher sokkal szebb útvonal.
Az idő sajnos nem kedvezett. Akkora köd fogadott, hogy már annak örültünk, hogy menni tudunk az úton.Délutánra jobbra fordult és a nap is kisütött. Már volt néha 16-18 fok is.. :whistle: Ezért ismét a motorozást választottuk, és nagyon kellemesen kanyargásztunk tökéletes aszfalton.
Apropó aszfalt...
Nagyon tapadós. Nem csak a gumi,ami tényleg szuper, egyetlen egyszer sem csúsztam meg, igaz annyira nem is forszíroztam a feldobozolt motorral, de az aszfalt minősége is sokkal erősebb,,durvábbnak mondanám, de nem a simasága, hanem az anyagösszetétele miatt.
Aztán kis utakon Cork ig motoroztunk, Megnézve a Titanic emléktábláját
,majd vissza a szállásra
Másnap Dublintól kb 40 km re Navanban volt a szállásunk Itt 3 éjszakát töltöttünk,és csillagtúra szerűen jártuk be a környéket
A napot Dublinban kezdtük.
A motorokat egy központi helyen hagytuk,majd egy információs irodában térképet, és ötleteket kértem.
Itt egy város néző buszra fizettünk be,ami végig ment a főbb nevezetességeken.Pl Gineess sör gyár.
Múzeumok, rengeteg templom, vár.
Kb. egy óra múlva értünk vissza és nekilódultunk a Wicklowi nemzeti parknak ami szintén gyönyörű,és jól motorozható volt.
Nyugat felé indultunk és kb. 300 km kör megtétele után szállásunk felé fordultunk.
Következő nap kelet és észak Írországot vettük górcső alá.
Itt látogatást tettünk egy 1800-as évek végén alapított Whisky üzemben,ahol töviről, hegyire beavattak a lepárlás, cefre készítés, vég termék kipróbálásán keresztül mindenbe.
Hihetetlen mennyiségű fa hordó sorakozott,egy hangár szerű csarnokban.
Jól döntöttünk, hogy felmentünk É Ír országba is mert igaz, hogy holnap innen indul a komp ,és mint említettem a „komp nem vár” nem mertük nagyon kicentizni az időt, félve Londonderry,és Belfast hatalmas forgalmától, amit másnap meg is tapasztaltunk.
Furcsa volt már Fonttal fizetni.
Várak, kastélyok ragyogó tájak jellemezték az Ír szigetet.
Furcsa módon annak ellenére, hogy nincsenek nagy hegyeik, már 3-4 száz méteres magasságban egy szál fa sem magasodott a dombokon.
Minden csoda zöld, a legkülönbözőbb árnyalatokkal.
Messziről úgy nézett ki mint egy nagy moha vagy zuzmó takaró borítaná a hegyoldalt.
És nem szabad megfeledkezni a legelésző fehér „pamacsokról” sem. Hatalmas területeken szabadon, de bekerítve,egymástól messzire legelnek a birkák,tehenek.
Első hetünk itt zárul, holnap Larnéból Kompolunk át Skóciába.
Vége az első résznek.
2015. július 29., szerda
2.rész Skócia.
Korán tervezzük az indulást. A
kiadós reggeli után, ( meg is lepődtünk, hogy a szokásos
kontinentális reggelik helyett,ami jellemző erre a részre tojás,
bab, hurka, szalámi van a tányéron).
Egy kis érdekesség:
Házigazdánk az indulás előtti
éjszaka,amikor kifizettük a szállást magyarázott valamit,amit
másnap értettünk meg,amikor visszaadott 20 eurót, és mondta,
hogy csak 1 napot aludtunk Nála......Hm?De akkor már miért nem
30-at egyszerűbb lett volna elosztani mivel hárman voltunk.:-)
Most a keleti oldalon mentünk észak
felé igen kellemes kacskaringós kis utakon, és Belfast után értük
el Larne-t ahonnan indult a komp 14 50-kor.
A motorokat itt is nekünk kellett
lekötni,de én a mai napig nem vagyok tisztába ezzel a
hevederrel,így segítséget kértem és kaptam.
Mivel ez egy rövid kb 2,5 órás út
volt, nem is öltöztünk át,egyedül a tanktáskát,az „értékekket”
vittük föl a fedélzetre. Egyébként nyugodt szívvel ott hagytunk
mindent rádobálva a motorra,soha nem tünt el semmi.Kaja, folyadék,
iratok, fotós cuccok,és a pénz, ami már ismét angol font
volt.Troon ban a kikötés után egy kis szerelvény igazítás, és
elindultunk első Skót szállásunk felé,a Nyugati oldalon a
tengerpart vonalát követve
.Kilmarnockon keresztül, majd Fort William,és Fort Augustus környékén,ha nehezen is de megtaláltuk a Loch Ness Hostelt,ami egy telepített faház szerű sok épületből álló kis lakó park volt, egy nagy közös társalgóval, TV szobával és jól felszerelt konyhával. A nagy hűtők úgy voltak kialakítva, hogy minden házhoz tartozott egy fach,( polc),miénk volt a kettes.Itt volt Wifi, de ez elért a mi házunk bejárati ajtajáig is.
.Kilmarnockon keresztül, majd Fort William,és Fort Augustus környékén,ha nehezen is de megtaláltuk a Loch Ness Hostelt,ami egy telepített faház szerű sok épületből álló kis lakó park volt, egy nagy közös társalgóval, TV szobával és jól felszerelt konyhával. A nagy hűtők úgy voltak kialakítva, hogy minden házhoz tartozott egy fach,( polc),miénk volt a kettes.Itt volt Wifi, de ez elért a mi házunk bejárati ajtajáig is.
Másnap úgy döntöttünk, hogy
átruccanunk a Sky szigetre,ahová már egy hídon lehet
átmenni,aminek a hajlása igen csak ívesre sikeredett. Talán csak
Norvégiában voltam hasonló meredek hídon.
A sziget bebarangolása után,mivel még
volt időnk kitaláltuk, hogy menjünk el Skócia végébe, ahonnan
nincs tovább, és innen indultak Ewan Mc Gregorék is Charly
Boormannal, vagyis John O Groats lett az uticélunk. Ez bizony elég
nagy távolság volt az aznapi etap több mint 700 km volt, de
megérte.Mindenesetre a mai nap volt a legfárasztóbb nap számomra,
nem csak a km-ek miatt.
Invernessen keresztül, majd Wick
érintésével értünk fel az” End of the Road” táblához, ahol
boldog fényképezésbe kezdtünk,majd bejárva a kis települést
másik irányba fordultunk hazafelé.
Másnap a szokásos kávé után
elmentünk Szörnyet keresni, amit rövid kutató munka után meg is
találtunk, sőt ki is fogtuk.... aztán az elmaradhatatlan
kulcstartók, és hűtőmágnesek,és plüss Nessyk vásárlása után
elindultunk Glasgow felé,ahol a következő napokat töltjük.
Glasgow:
Szállásunk egy régi Wictoriánus
sorházban volt, ahol mindenki szoba kiadással foglalkozott,csak egy
óvoda szakította meg a rendszert.A motorok zárt udvaron parkoltak.
Nem voltunk messze a központtól, de
én mégis úgy döntöttem, hogy inkább motorral megyek,mert elég
sok látnivaló van és nagyok a távolságok.Társaim a gyalogos
városnézésre voksoltak,így ketté váltunk.
A bevált módszert
választottam.Centrum, információs központ, térkép,majd ötletek,
hogy mi érdekel.Aztán beütve a Garmin menüjébe kiderült, hogy
mi merre hány méter stb.
Nagyon jó ötletnek tartom, hogy a
számozott látnivalók mellett egy csillag ill free felírat jelezte
az ingyenes dolgokat,
Az egyik legérdekesebb a Riverside
múzeum, ami a 2013 év európa legjobb múzeuma címet nyerte el.
Kicsit hecktikus de minden volt benne még zongora is.....Egy kis
rögtönzött koncettel kedveskedtem a nagyérdeműnek.
Többek között az első lóvontatású
emeletes busz, az első metró szerelvény A híres motorosok BMW-i
Itt volt mellette a The Tall Ship at Riverside .Nagyon megörültem a
Glasgow Science Centernek,habár ez fizetős volt, nem is olcsó, de
a kör mozit mindenféleképpen látni akartam.
Még 1972-ben Moszkvában láttam
először, majd valamikor a nyolcvanas évek vége felé Bp-n a
vidámparkban. Ez a mostani egy kicsit csalódás volt,mert inkább
egy planetáriumi filmvetítés volt a földünk keletkezéséről,
igaz az 360 fokban, a múzeum meg mint a gyerekeknek a Csodák
Palotája.Megnéztem még a Cathedralt, a Glasgow Necropolist,és 17
óráig még a Kelvingrove Art Galleryt és Museumot.
Tartalmas nap volt!!
Tetszett a város élhető szellős nem
túlzsúfolt szerkezete. Rosszabra számítottam.
Általában este elkészítettem a
másnapi szendvicsemet,kávémat hideg italomat,természetesen
termoszba....fontos szempont!Este meg vagy ettünk valami egyszerűt,
de ha olyan volt a hely, akár főzhettünk is vagy konzerv.Három
hét alatt 7 konzerv
Következő város ..
Szállásunk stílusa hasonló mint a
glasgowi,kicsit messzebb vagyunk a centrumtól,és itt mindjárt egy
szereléssel kezdem a bepakolást.
Nagy a hőség, és figyelmetlenül
leállítottam a motort oldal sztenderre,csak azt elfelejtettem
kihajtani.....Szépen lesegítettem a „Drágámat”, de valahogy a
doboz tartó konzol megfeszült ,és nem bírta a további
gyűrődést,és „lekonyult”.
„De van másik”.és szedtem elő a
biztonságért hozott új alkatrészt. Gondoltam ameddig teszi a
dolgát a régi javított addig nem cserélem.Még Marokkóban
ragasztotta egy mester, azóta mentem vele vagy 40000 km-t és
remekül működött.
A motorokat egy kis utcában tudtuk
parkoltatni tőlünk kb 100 méterre,ahová fel volt festve a nagy MC
felirat,az ablakból pont ráláttunk.
Reggeli után buszra szálltunk,napi
jeggyel,ami 4 font volt, de egész nap lehetett használni, míg egy
út 1.5 font lett volna.
A központba érve a szokásos I betűt
keresve térkép programok, látnivaló stb a kedves hölgy
értesített,hogy valami nemzeti ünnep van,11 kor nagy felvonulás
lesz a várban,és azt ki ne hagyjuk.
Aztán elképzeléseink megint nem
találkoztak,így ismét egyedül kaptam nyakamba a várost.
Edinbourgh is nagyon tetszettés
valóban érdekes volt a skótszoknyába öltözött katonák,
tűzoltók, mentősök, bányászok,és ki tudja még kik
felvonulása,természetesen mindegyik csoport külön zenekarral.
Ahogy elhaladt az egyik már követte a második, harmadik
alakulat.Elég nagy volt a kakofónia.
A várhoz,meg építettek egy lelátót,
ami U alakban fogja körbe a bejáratot,ahol koncerteket, szinházi
előadásokat láthatuk.
Először furcsa volt távolról,hogy
mi lehet az a modern építmény,aztán jobban megismerve,és látva
a technikai ötletek sorát megbarátkoztam a régi és az új dizájn
együtthatásával.
Itt is rengeteget sétáltam, de ha már
van napi buszjegyem,amit 24 órán használhatok, ki is használtam.
Ami nagyon szembetünő volt a rövid
távolságok a megállók között, és rengeteg emeletes busz
közlekedik.
Amit az első buszra szállásunk
alkalmával kaptunk jegyet a következőnél a vezető elvette,és
adott egy olyant, mint mindenki más aki csak egy útra veszi a
jegyét.
Na én egyből ágáltam, ...hogy de
kéremszépen nekem napi jegyem van,és még én másik busszal is
megyek, meg haza is kell ….stb.
Aztán a vezető látva ilyedt arcomat
megnyugtatott, hogy az a jegy amit a gép kiadott az jó lesz 24
órára!!!
Nagyon gyengén beszélek angolul,de
konkrétan semmit nem értettem amit a buszvezető mondot, persze ez
máskor is előfordult. Nem az ö hibájuk.” Aki nem tud
arabusul........”
Az egyik busz eléggé kivitt egy
kertvárosi részbe. Azt reméltem, hogy látni fogom azt a
gigantikus építkezést,amit egy folyón keresztül ívelő híd
nyújtott amikor közeledtünk a város felé, de kiderült, hogy az
jóval messzebb van. Így ismét hazafelé vettem az irányt,és
kisebb bevásárlással tarkítva utamat még kétszeri átszállással
javítva a közlekedési arányomon.
Este még ellenőrizve a motorokat
érkeztem haza. Minden a legnagyobb rendben.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)