Következő nap reggelén a motorokat
előhozzuk a hotel elé, és még reggeli előtt pakolunk,majd
elindulunk Hadrianus császár vízvezeték rendszere felé.Kis
keresgélés után rá is találunk. Leparkolunk, mivel külön tábla
kér,hogy innen már gyalog folytassuk az utunkat.
Engem már vinne a vérem, meg a
lustaságom, hogy csak egy kicsit körülnézek,hogy mégis mennyit
kellene gyalogolni, de aztán nem visz rá a lélek.
Itt összefutunk egy magyar
társasággal,3 fiú,és egy lány. Kijöttek egy kicsit dolgozni,és
pár érdekes infóval gazdagítanak bennünket munka lehetőségről,
szállásokról, bérlésről életről
Aztán még egy ókori nevezetességet
keresünk, de kiderült, hogy szinte mellette jöttünk el,szintén
Hadrianus korabeli fal nyomok.... Nem volt nagy durranás.
Tovább az úton elérünk a Waterlooi
csata emlékére emelt hatalmas emlék toronyhoz,ahol már nagyon sok
autó parkol a szántóföldön.Minket is beirányítanak jó messze
a kukoricásba,és jön a jó egy km-es séta. Igen nagy szél van.
Az emberek székekkel pokrócokkal, esernyővel felszerelkezve mennek
a hegy tetejére.
Teljesen búcsú szerű hangulat...
ugráló vár, gulyás ágyú lacikonyha helyett Fish and
Chips.Katonai járművek, és régi katonai ruhába öltözött
emberek.
Kiderült, hogy olyan visegrádi
várjátékok szerűen lejátszák Nelson admirális győzelmét
Napóleon seregei fölött életszerű körülmények között.
És csak gyűlik a nép gyűlik, de nem
tudjuk megvárni a kezdést mert ma még Liverpoolba kell érnünk. Ezért
búcsút veszünk a papírból készült ágyúktól, a piros,és kék színű szintén papír katonáktól,és a tömeggel szemben megyünk
visszafelé a motorokhoz.
Amerről jöttünk, már nem lehet
menni,nagy lószállítok érkeznek, ezért a szó szoros értelenben
árkon bokron füvön szántóföldön vágunk keresztül az
aszfaltos út felé
Még megnézzük Mária Skót királyné
szülőhelyét, és kastélyát, majd elérünk a jelképes
határhoz,ahol ismét nagy fotózkodás kezdődik A határvonalon
egy nagy sziklára van felfestve egyik oldalra Scotland,a másik
felére England... Ide oda tologattuk persze a motorokat, hogy minden
meglegyen.Az út ragyogó vonalvezetés mellett és jó minőségben
csalt mosolyt az arcunkra, ráadásul kétszer is mert kb csak 5 km
után vettük észre, hogy nem vettük észre a „határt”.
Egy szép várkastély került utunkba
meg nem tudom mondani, hogy melyik, de megálltunk fényképezni,
majd tisztelegtünk az elhunyt motorosok kilátójánál
Még mindig kis utakon folytattuk
utunkat, majd beérkeztünk Liverpool forgatagába,és koppra
odataláltunk a Pub ként is üzemelő szállásunkra.
A tulajnő kijött elénk kedvesen
köszöntött,és figyelmeztetett, hogy semmi fontos dolgot ne
hagyjunk a motoron.
Jól kezdődik.... itt is az utcán
parkoltak a vasak, de megnyugtatott, hogy minden be van kamerázva,
ne féljünk.
Fürdés után átöltöztünk, és
lementünk a Pub-ba,ahol nagy foci trófeák díszítették a falakat
és a Vad ultrák sörözgettek szép csöndesen
Egy öregedő rocker szolgáltatta a
zenét, meglepően jól énekelt,és karaoke módban a baráti kör
is kivette a részét. Szintén jól énekeltek.
Mi meg elkezdtünk whiskyzni, ha már
eddig ennyire visszafogottak voltunk Éjfél után kerültünk ágyba,
pedig addigra már kezdtem kiismerni az itteni nyelvjárást.....:-)
Másnap gyalog indultunk be a
városba.Szintén a már említett módszerrel. Pár híres múzeum
itt is ingyenesen volt látogatható,a
mi számomra a legfontosabb volt
eljutni a Cavern Klubba ahol a Beatles játszott először. Az utca,
már a Beatle street nevet viseli, és furcsa volt Álmaim nagy
zenekarának a relikviáit látni, érezni a milliőt, a
hangulatot,még akkor is ha ez ma már az üzletről szól.
Aztán kimentünk a kikötőbe az
Albert Dock hoz. Itt ismét szét váltak útjaink, de megbeszéltünk
egy időpontot, hogy mikor találkozunk, de elkerültük
egymást.Visszamentem a tengerészeti múzeumba, ahol a Titanic nak
egy egész emeletet szenteltekAztán végig mentem a dockok mentén,
majd a központi pályaudvar,ja és kifelejtettem még a Pier Head
areát, Mersey Ferryst ahol szintén egy Beatles dolgokat áruló
bolt üzemel a kompkikötő épületébenaztán amit még menet
közben láttam hazafelé, mert ezt is gyalog tettem meg.
A közelünkben volt egy Aldi,ott
bevásároltam a szendvicsnek valót,és irány haza.
Este kint a teraszon cigizés közben
megszólal a bömbi riasztója.Gyorsan felugrok, de már csak az
elfutó suhancokat látom hallom.Tibor is lejön, megnézi az övét
is .Semmi problémát nem látunk, így eltesszük magunkat , mert
holnap is hosszú napunk lesz.
A reggel viszont rosszul indul.Nem
fordul el a motor kormánya és nem tudom elfordítani a kulcsot.
Már hívogatom a BMW szervizt,közben
társam elmegy egy közeli javítóba.Kb. egy órai macera után Józsi
addig pilinckázza a zár nyelvet, míg helyre áll a dolog, és meg
van a gyújtás.
Nagy öröm tölt el mindannyiunkat és
indulunk London felé, persze, hogy nem a legrövidebb úton.
Chesteren keresztül a Walesi vidék atmoszférájába is
beleszippantunk.
Hereford,majd Gloucaster érintésével
Oxfordban töltünk két órát kicsit körülnézünk a
központban,majd a parkoló őr finoman figyelmeztet, hogy rossz
helyen állunk,és mutatja a motoroknak fenntartott helyet. Oké de
mi már megyünk is és öltözködtünk is.
Na még 100 km és London,de előtte
még Windsort is útba ejtjük,ha már ott vagyunk.
Sajnos megint kezdett csöpörögni az
eső,itt nem is nagyon fényképeztem,és a rengeteg ember, és húzós
belépő elvette a kedvünket, hogy tüzetesebben megnézzük a
windsori víg nőket.....
Innen már igen nagy
forgalomban,autópályán,autóúton közeledtünk londoni szállásunk
felé, ami L. külvárosában Ilfordban volt.Itt is volt egy kis
malőr, ugyanis a foglalásunkat kiadták másnak, de rövid
útbaigazítás után egy másik hotelbe irányítottak.
Talán ez volt a leggyengébb helyünk,
de hogy a legmelegebb az biztos.A környék mindenesetre este már
elég félelmetes arcát mutatta amikor elmentem felfedezni....
Szinte csak fekete, arab, indiai,bevándorlók kínálgattak droggal
, ordibáltak,kéregettek. Nem éreztem magam jól.
Másnap egy kedves fiatal pár
kalauzolt bennünket,akik már 6 éve itt dolgoznak. Értünk jöttek
kocsival, majd metróra szálltunk,és úgy mentünk a központba
. Egy London kártyát kaptunk,amire
feltöltöttünk némi fontot,és ezért mindent használhattunk.
Kezdtünk a London, majd Tower
Bridge-nél a Piac, majd a London Eye aztán a Westminster , Big
Ben,majd a Downing street 10és keresztül sétáltunk a St. James
parkon a Buckingham-palota palotáig.Aztán visszafelé a The Mallon a
Charing Cross,Trafalgár tér, Nacional Gallerystb.Itt beültünk egy
elegáns pub ba ebédelni, de inkább szomjasak voltunk. Ilyen meleg
még nem volt Londonban …mondták.
Még megnéztük azt a szép nívós
szállodát, ahol mind a ketten dolgoznak, majd metróval elmentünk
egy olyan környékre, ahol mindenfélét árulnak, kicsit az ecseri
,és kínai piac keverékét juttatta eszembe, de ez egy utca két
oldalán elhelyezkedő sok kis bolt volt.A nevét már elfelejtettem,
pedig egy megálló neve is.
Fáradtan ültünk be egy Olasz
étterembe vacsorázni,majd megnézve fiatal barátaink kis
rezidenciáját, kocsival haza vittek bennünket.Sajnos az Abby Road
kimaradt, de nagy kitérő lett volna.
Másnapra még Stonehenge volt
betervezve amit meg is találtunk,és a látogató centerig be is
mentünk, de a 18.50 fontos belépő eltántorított hogy nagyon
közelről nézzük a köveket,így találva egy keresztező utat,
mint egy 100 méterről csodáltuk és fényképeztük ingyen .
A mai napra is jutott majd 500 km
Doverig,és mivel egyre több kamiont láttunk az út jobb szélén,ill
bocsánat bal szélén rostokolni, nem mertünk kockáztatni hogy még
Canterbury meséket is élőben halljuk.kb 15 km-en keresztül
álltak a kamionok.
Igen későre értünk ide de a hotel
kb 500 m-re volt a kikötőhöz.
Ezért csak azért izgultunk, hogy a
Calae ben tartó sztrájk ill. a csalagút megrohanása miatt azért a komp menni fog. Ezt már otthonról hallottuk, ezért korábban is
mentünk hogy ne legyen semmi gond, de nem is volt semmi .Rendben
becsekkoltunk,és 2,5 óra múlva már a jó öreg szárazföldet
koptattuk,végre ismét a jobb oldalon.Még a hajóról nézegettük
a partraszállás nyomait bunkerek stb.
de a szűkös idő és a kamion tortúra
miatt nem erőltettük Duncerque-t
Hamar megszoktuk a bal oldali
közlekedést,de azért a hazai ízek jobban ízlenek.....
Ami megdöbbentett, hogy alig hagytuk
el a kikötőt bal kéz felől egy négy méter magas kerítés
magasodott, majd másfél méterre egy újabb. Mint egy folyosó...
ha az elsőn át is jutna a második még megfogja.Tetejükön dupla
csavart szögesdrót. Kb. 25 km hosszúságban az angolok ajánlották
fel a franciáknak. Ezzel vették körbe a NATO csúcson résztvevő
területet Kb. 5 km-en már állt de serényen dolgoztak.
Miután hazaértünk tudtam meg hogy mi
történt pontosan és miért van erre szükség. Mindenesetre amit
mi láttunk menekülttábor, vetekedett a legdurvább cigány
gettóval.
Aztán az interneten láttam egy
támadást ,amikor 100-200 fekete menekült, (menekült???)
megrohamozza a kerítést,és egymás hegyén hátán másznak fel. A
másik oldalon meg 10-15 rendőr próbálja visszatartani őket.
Mivel a vonat sem vár így igen csak
meg voltunk ijedve, amikor a háromsávos autópályán lépésben
haladtunk a kamionok miatt. Aztán sok óra után Antwerpennél
letértünk a pályáról, és kisebb utakon próbáltunk előre
jutni,ami olyan jól sikerült, hogy még vásárolni is volt idő és
végül is kényelmesen elértük a vonatot, és igen hamar álomba
is szenderedtünk, nem kellett ringatni.
Másnap reggel érkeztünk Bécsbe. Itt
érzékeny búcsút vettünk egymástól és hazafelé fordítottuk a
kormányt.
7290 km lábon kb. 2000 km vonattal és
pár száz km komppal.
Vége.
2015 07 25 ispán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése